„Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma,
akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!”
(1Korintus 6,19-20)

Kedves Testvérek!

Pünkösd napján arra tanít bennünket Isten igéje, hogy mit is jelent embernek lenni.  Olyan embernek lenni, amit Isten a teremtés csúcsán megtervezett, amikor embert teremtett.

Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy embernek lenni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk. S ha arra gondolunk, hogy Jézus mutatta meg nekünk: mit is jelent igazán embernek lenni, akkor pedig azt látjuk, hogy mintha ez egy lehetetlen vállalkozás is lenne a számunkra. Embernek lenni! Hogyan is kell azt csinálni?

Nos, erre mutat rá Pál apostol a 1Kor 6,19-20-ban. Ez a két vers az egész 6. fejezet utolsó két verse. S fontos, hogy Pál a 6. rész második felében a paráznaság bűnéről beszél. Itt mondja azt, hogy „A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért”. A test védelmében beszél itt Pál, mert fontos, hogy mi történik a keresztyén ember testével.

Ez a mondat ma semmi érdekeset nem jelent számunkra, hiszen minden azt harsogja körülöttünk, hogy fontos a tested. De nem így volt ez 2000 éve, amikor Pál írt. A gondolkodó és meghatározó rétegek úgy gondolták, hogy a test az inkább egy börtön, ahol az ösztöneink rabjai vagyunk. A szellem igazán a fontos. A lélek az igazán értékes, a lélek az egyetlen lényeges. S addig, amíg a lélek be van zárva ebbe a börtönbe, a szenvedélyeitől, vágyaitól és ösztöneitől uralt testbe, addig szó sem lehet igazi kiteljesedésről. Az igazi nagy pillanat a halál pillanata, amikor a lélek végre kiszabadul a börtönéből és végre kiteljesedhet a maga gazdagságában. Ezek a régiek tehát a szellemre esküdtek és a test ellen hadakoztak, hogy egyszer valóban szabadok lehessenek.

[[paginate]]

Pál apostol a paráznaságról, benne értve a szexualitásról beszél. Az egyik legmélyebbről felfakadó ösztönös vágyról, ami alapvetően határoz meg emberi életeket, kapcsolatokat, közösségeket. Az ún. szexuális forradalom is jó példa erre, hogyan kíván értelmet adni az ember létnek éppen a szexualitás szabadsága. Nos, az ókori gondolkodók úgy vélték, hogyha sikerül a lelket kiszabadítani a test fogságából, akkor a probléma meg van oldva. A 20. század meg úgy gondolta, hogy sikerül a testet kiszabadítani a lélek uralma alól, a probléma akkor lesz megoldva. De egyik sem tudja megoldani a problémát. Mert, amíg a testet és a lelket szét akarják választani egymástól, addig a problémát nem hogy megoldják, hanem éppen ellenkezőleg: inkább előidézik. Kicsit olyan ez, mintha arról kellene döntenem, hogy melyik lábamtól szabaduljak meg ahhoz, hogy aztán jól tudjak járni, futni, ugrándozni.

Az ember valósága: test és Lélek együtt. Így teremtett meg bennünket az Isten. Nem vezet megoldásra az, ha testből kívánunk kiszabadulni, de az sem, ha épp a Lélek hatalma alól kívánunk szabaddá lenni. Ha emberek kívánunk lenni, ha emberré kívánunk válni, akkor egyszerre kell megélnünk azt, hogy a lélek a testben kíván lakni.

Nos, erről beszél Pál apostol is. A Lélek (itt már nagybetűvel írva) a testben kíván lakni. A törésvonal tehát nem az anyag és a szellem, nem a test és a lélek között húzódik, mondja Pál, hanem az ember és az Isten között. Szakadás, szakadék van az Isten és az ember között. Ez egy olyan állapot, ami folyamatosan terheli az életet. Sokféleképpen leírhatjuk ezt a mítosz nyelvétől kezdve a pszichológia nyelvén keresztül az antropológia nyelvéig. A lényeg, hogy ott belül érezzük, tapasztaljuk, hogy törés van, szakadás van és az élet nem tud teljessé válni. Vagy azért, mert a szellemi részt, vagy azért mert a testi részt ragadjuk meg csupán, de a kettővel nem tudunk mit kezdeni egyszerre. Ennek pedig az oka az, hogy elszakadtunk az Istentől. A problémát pedig az fogja megoldani, ha ez a szakadás megszűnik, ha az ember teste és az Isten Lelke újra egységet tud alkotni.

[[paginate]]

Nos, hogyan is történik ez?

Először is nem úgy, hogy az ember jóváteszi a mulasztásait. Elkezd szent életet élni és egyre magasabbra emelkedik a szellemi síkokon, mígnem egyszer csak eléri az Isten szentségét és magasságát. Nem. Az ember nem tud felemelkedni az Isten magasságába. Ha igazán őszinték merünk lenni saját magunkkal szemben, akkor látnunk kell, hogy a saját magunk állította szintekre sem tudunk igazán felemelkedni, nemhogy a szentség és a tökéletes tisztaság magasságába. Nincs módunk felemelkedni az Istenhez. Nincs arra képességünk, hogy mi az Istennel önmagunk erejéből kapcsoltba kerüljünk.

A kapcsolat csakis úgy tud létrejönni, ha az Isten ereszkedik alá az emberhez. Ez történt meg Karácsonykor. Leereszkedett a földig. De ez történt meg Nagypénteken is, ahol leereszkedett a sír mélységéig. És ez történt meg Pünkösdkor is, amikor leereszkedik Lelke által az ember szíve mélységéig. Az Istennek fontos az ember, ezért tesz meg mindent, hogy kapcsolatba kerülhessen vele.

Nagyon érdekes az a szóhasználat, amit itt Pál használ ebben a versben. A testetek a Szentlélek temploma. A templom görög szava az a hely, amely elkülönítve áll a hétköznapi helyektől. A korabeli római építészetben a katonai táborokat egy téglalap alapú erődítményként építették fel, amelynek mind a négy oldalán egymással szemben (felezve az oldalakat) volt egy-egy kapu. A szemközti kapukat összekötötte egy-egy út, amelynek a kereszteződésében volt található a templum, aminek az eredeti jelentése az volt, hogy: „elkerített terület”, „szent hely”, „a közönségesből kiszakított különleges terület”. A középkori építészet is ugyanezen elv alapján jelölte aztán ki az Isten háza helyét, s így kerültek a templomok kereszteződésekbe. Innen kapta a nevét, hogy ez a templom. El tudjuk így képzelni magunk előtt ezt a téglalapot a rövidebb oldalára állítva.

[[paginate]]

Most arra kérlek titeket, hogy egy emberi testet képzeljetek el. Felfelé emelt karok, terpeszben álló alak, ahogy Leonardo is megrajzolta a tökéletes emberi arányokat. Két tengely húzható meg e test alapján is. Egy függőleges és egy vízszintes vonal. A függőleges szimbolizálja az ég és a föld közötti irányt az Isten és ember közötti kapcsolatot, a vízszintes vonal szimbolizálja az ember-ember közötti kapcsolatot.  A kettő vonal egy keresztet alkot. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy egyszer a történelem folyamán az Isten szíve is egy kereszten dobogott értünk addig, míg meg nem szűnt dobogni. Erre mondja Pál, hogy áron vétettek meg. Tudjatok róla, hogy az Isten nagy árat fizetett értetek, hogy szenvedélyeitekből, ösztöneitek rabságából kiszabadítson titeket. Ez a nagy ár Jézus élete volt.

De a két vonal találkozása az ember szíve is egyben. Az az elkülönített terület, amelynek célja, hogy az Isten Szentlelkének temploma legyen. Elkülönített terület az Isten számára, lakhely, ahol bennünk lakhat. Ez a keresztyén vallás lényege. Az Isten bennünk. Ez egy felfoghatatlan ajándék. Az Isten bennünk. Ott ahol az Isten-ember és ember-ember közötti szeretet vonala találkozik az ember szívében, ott tud az Isten Szentlelke otthonra találni és ott lakni.

Miért akar vajon az Isten Szentlelke bennünk lakni? Azért mert az Isten terve az, hogy a testünk is az Ő szent nevét dicsőítse. A testünk is arról beszéljen, hogy milyen nagy és dicsőséges az Isten. A Szentlélek így kapcsolja össze a testet és a lelket elválaszthatatlan egységbe, amelyek nem egymás ellen küzdenek, hanem együtt, egy csapatban játszva az Isten dicsőségére vannak. Mindez csakis úgy történik meg, ha mind a testünk, mind a lelkünk a Szentlélek tulajdonába kerül, azaz ő lesz a mi vezérünk. Ha hallgatunk a szavára. Ha engedelmeskedünk Neki, akkor fogja, akkor tudja testünk is dicsőíteni az Urat.

„Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” Ámen.

Literáty Zoltán