Nincs az ünneplő jelennek olyan pillanata, amelyben biztonsággal tudhatnánk, ki is volt az, akinek az emlékét éppen itt és most magunk elé próbáljuk idézni. Nemcsak azért, mert távol van tőlünk. Azért sem, mert a jubileum szükségszerűen másvalakit lát azon a helyen, mint aki egykor azt a helyet betöltötte.

„Még nem tudják – írja Szabó Lőrinc 1945-ben –, még kevesen tudják, hogy mit jelentek a magyar költészetben. [...] A magyar költészet az én nyelvemen beszél. Még sejtelmük sincs róla hogy mennyit jelentek!!” Ez a meglepően öntudatos kijelentés azonban éppen, hogy nem alaptalan. 1945-re Szabó Lőrinc már az a klasszikusa a modern magyar költészetnek, akinek a lírájában lényegében összegződnek a századeleji esztétizmus, az avantgarde-ok és a kései modernség költői nyelveinek legértékesebb hagyományai.

[[paginate]]

Másképpen mondva: mindaz, amit olyan különböző indíttatású költők, Babits, Kassák és József Attila ránk hagyományozott. A negyvenes évekre Szabó Lőrinc lírájában egészen új hangszerelésben hangzik együtt mindaz, ami a századfordulótól fogva a legértékesebbnek bizonyult a magyar költészet történetében.

De azt, hogy ki is volt Szabó Lőrinc, aki mindig hangsúlyozta: „igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz” (Tao Te King), közelebbről csak akkor érthetjük igazán, ha tudjuk: hosszúnak nem mondható életében nemcsak két világháború pusztításával szembesült, de – s ez egy költő életében hatványozottan érezteti a hatását – alkotói pályája egybeesett az európai személyiség történetének legmélyebb válságával is: a polgári kultúra százados értékeinek megingásával, a transzcendens hajléktalansággal és a tömegember felemelkedésének egalitarizmusával. Ami végül két pusztító kollektivizmust juttatott uralomra. Művét Szabó Lőrinc tehát nem szentelhette a szabad szépség álmainak, hanem arra kellett válaszokat keresnie, mivé lett annak a Faustnak a büszke öröksége, aki Isten képmásaként érezte küldetésének, hogy a mindenkori ember megértett otthonává alakítsa a világot. A Te meg a világ és a Különbéke és a Harc az ünnepért c. köteteivel olyan egyetemes válaszokat adott e válságra, mint Ezra Pound, T. S. Eliot, Paul Valéry vagy Gottfried Benn. Vele, Kosztolányival és József Attilával ekkor emelkedett a magyar líra az akkori európai költészet élvonalába. Ennek a költészetnek ekkor magasabban áll a csillagzata, mint Vörösmarty és Petőfi korában.

Veszélyes volt ez a művészeti terep, mert a válsággal nem volt elegendő a humán klasszicitás időtlen eszményeit szembefordítani: az eklogák és szonettek nem védtek meg a barbárságtól, de nem is tudták kimondani az ember belső fenyegetettségének drámáját.

[[paginate]]

Azt nevezetesen, hogy a borzalmas és a csúf, a pusztító és a rettenetes nemcsak kívülről fenyeget: ott van mindig magában a jóra vágyó embernek a démonában is, a vágy és az ösztön csapdáitól a bűntelen bűnösség végzetéig, a társiasság kettős idegenségétől egészen önmagunk megértésének korlátaiig. E tapasztalatok nélkül ugyanis nem születtek volna olyan klasszikus alkotások, mint Az Egy álmai, a Vezér vagy a Semmiért egészen.

Régi vitakérdés, vajon irányzati-mozgalmi tekintetben népi/es költőnek számít-e Szabó Lőrinc. Csak aki elfogultan tájékozatlan ebben az életműben, az szokott itt igennel felelni. Szabó Lőrinc semmiképpen nem sorolható a népi irodalomhoz. Egyrészt, mert, miként Németh László is, sokkal műveltebb és korszerűbb volt a legtöbbjüknél. De ami ennél fontosabb: nem köznapi távlatban vagy eszmetani megfontolással értelmezte a szellemi hovatartozást. Szabó Lőrinc nem sorolható azok közé, akik rendre évszázados klisékkel tesznek hitet népről és hazáról. A Tücsökzene 343. darabjában a hazáról ugyan ő is mint Földről beszél, de olyan ragyogás kozmikus helyévé emeli, amelyet csak a Mindenség csillagai tudnak kibocsátani:

rét, domb, vetés, tó, felhők és akác,
ezrével díszítették dús nyarát…
Most a Napból nézem… Föld? Sár csupán?
Én úgy látom, hogy csillag. A hazám!

Ilyen magasra Illyés híres verse, a Haza a magasban sem emelte ezt a helyet. És szebben talán még Vörösmarty sem tudta volna megénekelni.

Kulcsár Szabó Ernő