Személyes visszatekintésre, megemlékezésre kaptam inspirációt Urunk Szentlelkétől dr. Szathmáry Sándor hazahívása nyomán. Nem kritikai életmű értékelésére, ezt majd a jövendő magyar teológia történészei kellő távolságból remélhetőleg elvégzik. A wikipédiás szócikk életrajzi ridegsége pedig távol áll tőlem. Isten Lelke láttató, az igazságra és a valós összefüggésekre elvezető belső felhatalmazásával írok most Isten emberéről, akit a hit és öröm, a derű hordozójaként ismertem meg. A Krisztus által szabaddá tett teológusról. Bölcs tanácsvégzésében Urunk úgy rendezte, hogy életünk egy szakaszán munkatársi közelségbe kerültünk. Sok lelki beszélgetéssel, teológiai véleménycserével, Istennek napjainkat, hitünket pneumatikusan vezető csodálatos jelenvalósága felfedezésszerű szemlélésével, és tapasztalásaink megosztásával. Pár éven át tartó lelki közelségünk alapján írom, amit írok Szathmáry Sándorról, akinek életében tapinthatóan kiábrázolódott a legfelülről vezető Szentlélek felemelő, megnemesítő, emberszerető hatalma. A szabadító kegyelemmel keretezett életét ennek az Igének a fényében ismertem meg: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (János 8,36). A felszabadult lélek tud igazán a hit és az öröm sugárzásával élni. Szathmáry Sándor így élt, így alkotott. A szabadítás pneumatikus, Szentlélek kreálta nagy fordulópontjairól is így beszélt életében. Ezek közül most hármat emelek ki.

[[paginate]]

Az egész életét meghatározó első nagy pneumatikus fordítópont lett Krisztus-élménye, ami 16 éves korában ragadta meg és adott zsoltáros életkorig terjedő értékes célirányt az életének. Coram Deo irányt. És coram Deo etikát. Azaz: egész életét és minden napját Isten jelenlétének hitében, Isten hatalma alatt és az Ő dicsőségére igyekezett élni. Családja, egyháza, gyülekezete környezetében. Erről a megtérés pillanataiban gyümölcsígérő csíraként már létező élményéről így vallott: „Rendkívüli fordulat jött az életemben, amely mindent megváltoztatott. 1944 augusztusában Szilicén voltam egy ifjúsági konferencián, amelyre Kiss Antall Jenő missziói lelkész hívott. Ott olyan új tavaszi levegő fújt, amelyet én azelőtt soha nem éreztem, és amelynek vonzása alá kerültem. Éreztem, hogy Jézusról van szó. A lelkemben mély nyomott hagytak az énekek, a beszélgetések és a közösség. Az elhangzott szövegekből ugyan szinte semmit nem értettem, de hazaérve azonnal elkezdtem olvasni a Bibliát. Minden nap kerestem azt az üzenetet, amely Szilicén megérintett, de ehhez senkitől sem kaptam segítséget. Amikor Debrecenből menekültünk a szovjet csapatok elől, találkoztam Bütösi János későbbi püspökkel, és elkezdtem feltenni a kérdéseimet, amelyek Szilice óta foglalkoztattak. Szerettem volna megtudni, hogyan tudom megtalálni Jézust. Ő hónapokon keresztül beszélt nekem Jézus titkáról, a megigazulásról, az újjászületésről. Amikor ketten imádkoztunk, ismét nagy változás történt az életemben: olyan megvilágosodás ment bennem végbe, hogy egyszerre mindent értettem a prédikációjából, én, aki azelőtt semmit sem. Hatalmas gazdagság áradt a lelkembe. Minden életvágyamat és szomjúságomat betöltötte Krisztus, aki nem csak a hitem, a vallásom, hanem az életem lett.” A megtérés boldog-boldogító megragadottságával, a számára életté vált Krisztus hatalma alatt, egyre világosabbá váló coram Deo szemlélettel, hittel, imával és derűvel töltötte napjait. Így kezdte el a legszentebb tudomány, a scientia sacra megismerését bibliaolvasással, imákkal, majd szenvedélyes bibliakutatással, teológiai tanulmányokkal, a teljes Biblia fáradhatatlan búvárlásával. 1947-1952 között járt a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. A Teológia befejezése után először segédlelkészként szolgált Debrecen-Csapókertben, később lelkipásztor Újlétán 1954-58 között, majd 22 éven át a Debrecen Széchenyi-kerti gyülekezet lelkésze volt. Ezt követően 1980-ban Törökszentmiklósra helyezték, emellett rövid ideig Kenderesen is végzett lelkészi szolgálatot 1985-ig, amikor „lemondott palástjáról”.

[[paginate]]

A lemondás ellenében is ott munkált életében a többre bízó kegyelem, második sorsfordító pneumatikus jelként. 1985-ben felesége a Tiszáninneni Református Egyházkerületben Parasznyán, majd 1992-ben az Miskolc Alsóvárosi Református Egyházközségben kapott lelkészi állást. Mellette egészen 2017-ig szolgált. Földi hatalmak és ügyek, nehéz történelmi, politikai és egyházpolitikai, személyes élethelyzetek keresztútjain át is a coram Deo, a mindig, mindenütt Isten színe előtt élni etikus világnézete segítette eligazodását, döntéseit. A külső ráhatások, kényszerek közben e szemléletnek, hitnek köszönhetően nem veszítette el helyes arányérzékét. Mindig tudta, KI az egyedül HATALMAS, és azt is, ki az, aki csak annak képzeli, hiteti, tartja, tartatja magát. A bibliai József az idegen hatalom, a fáraó udvarában is tudta, kihez tartozik. Az álomfejtéssel is a Mindenható történelmi akaratát adta tudtul, megalkuvás nélkül. József közelében ismerte fel maga a fáraó is: „Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad” (1Móz 41,40). Szathmáry Sándor éltében is személyes tapasztalattá vált József istentapasztalásokban letisztult valóságszemlélete: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Móz 50,20).

1985 körül lehetett a harmadik pneumatikus sorsfordítópont, amitől kezdve a tudományos kutatás és a tanítás, az írás, Isten teremtett világában a szépség meglátása, láttatása lett értékteremtő szenvedélyévé. A megtérés, majd az Isten egyedülvaló szent hatalmának felismerése, elismerése fogalmaztatta meg vele: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá”. Nem mondta ki, de ezt éreztem mindig rajta: „Megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában” (Zsolt 56,14). Református hitünk ősi földje, Svájc lett e sorsfordítás kivitelező helye. A svájci Glaube in der Zweiten Welt intézettel együttműködve, elindította a Nemzetközi Theológia Könyv sorozatot, amelynek keretein belül több mint 100 könyv jelent meg. A sorozat célja elsődlegesen az volt, hogy a teológiai tudomány terén a 40 éves lemaradást valamelyest helyre lehessen hozni. A könyvekből a hazai és a határon túli magyar református egyházak is részesültek. Ő maga 48 könyvet írt (így például János evangéliuma és Lukács evangéliuma magyarázatát), továbbá 500-nál több cikket és tanulmányt. Teológiai munkásságában, tudományos fejlődésében meghatározó szerepet játszottak atyai tanárai és tanítói, Pákozdy László Márton, Heinrich Vogel és – később – Jürgen Moltmann teológus professzorok.

[[paginate]]

Az írásban megvalósuló coram Deo önértelmezés, sorsvállalás összefüggésében nyilatkozta: „Az írásban magamat is adom, saját gondolataimat, teológiámat. A hit igazságait magamban feldolgoztam, közöltem”. Az újabb szabadításokban megmutatkozó kegyelem örömet, hálát fakasztott benne. A mindennapi öröm továbbadására szolgáltak azok a sorozatok, amiket Kovács Tiborral új műfajt teremtve írtak és szerkesztettek. A „Naptár” című sorozattal a teológiát a gyülekezetek számára is elérhetővé tették, és a gyülekezetek lelki műveltségét emelték.

Átragyogta szavait, egész jellemét, emberek közötti forgolódását a hit és humor, öröm felerősödő hálasugárzása. A dán protestáns filozófus Kierkegaard szavait élte is: „A hit és a humor azt az örömöt szüli, ami legyőzi a világot”. Szathmáry Sándor a Hatalmas színe előtt élve, járva, majd halva, a hit derűjével vett győzedelmet és elégtételt a gyakran humortalan, keserű világon. Így segített másoknak, sokaknak belekóstolni a mennyei derűbe. Egy alkalommal Miskolcon beszélgetve rátévedt szavunk Barth Károlyra. Mindketten a Szentlélek szinkronizáló csodájaként, egyszerre szóról-szóra idéztük az Ige teológusát: „Csak akkor művelünk igazi teológiát, ha mindig derűsek vagyunk, s helyt adunk a hit és humor együttes jelenlétének az életünkben”.

Erre rímelve, találóan írta később Steinbach József és Pásztor Dániel püspök a 90 évesen is derűs, helyét a földi hatalmak között coram Deo megtalált, a teológia szépséges és szent tudománya művelése elragadtatottságában ilyen magas kort megélt tudós teológusról: „Szathmáry Sándor szenvedélyes, örömre hangolt igehirdető, aki mindig a Jézus Krisztusban kapott reménység öröméről és az örök élet földi életet körülölelő tágasságáról szólt, vagyis mindig az evangéliumot hirdette és hirdeti ma is, hiszen ma is árad belőle a krisztusi reménység öröme”. Kilencvenedik születésnapján az őt köszöntőkhöz így szólt: „Az adni-kapni viszonyulás az egész életemet jellemezte. Én nem tehetek arról, hogy ilyen lettem, ez nem éntőlem van. Kaptam valami nagy ajándékot, aztán megpróbáltam úgy élni, hogy ezt továbbadjam másoknak. Olyanoknak, akik jönnek, kérik, keresnek, akiknek kevesebb van. Semmim sincs, amit nem Krisztustól kaptam, mert minden az övé megtérésemtől, 16 éves koromtól kezdve. Minden abból az örömből, reménységből fakadt, amit a Szentlélek támasztott bennem. Boldogan adtam át magam annak a csodálatos világnak, hogy Krisztusnak szolgáljak. Nemcsak az életet kaptam, hanem az életutat /…/ Megkaptam mindent, köszönöm, beteltem az élettel”.

[[paginate]]

Sokat kapott, sokat adott: Hegedűs Loránt zsinati elnök a Zsinat által Miskolcra kihelyezett tanszékre tanszékvezető professzornak nevezte ki, ahol tizennégy éven át tanított. Közben vizsgáztató professzorként rendszeresen járt Sárospatakra, Budapestre, Debrecenbe, Nagykőrösre diplomavédés, doktori és habilitációs vizsgák alkalmaira. Vendégprofesszorként tanított Budapesten 1999-ben, majd Komáromban is. Több könyvet készített Szászfalvi László korábbi egyházügyi ügyekért felelős államtitkár felkérésére: Élő víznek folyamai, János evangéliumának magyarázata; Isten országa közöttetek van, Lukács evangéliumának magyarázata. Baráti kapcsolat fűzte Jürgen Moltmann korszakos jelentőségű német teológiai professzorhoz, akit sokszor meghívott előadások tartására. Ezeket maga tolmácsolta, sok könyvét és több mint húsz tanulmányát lefordította és megjelentette. 2006-tól a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán az Újszövetségi Tanszék tanszékvezető professzora. Számtalan hazai és külföldi kitüntetés hordozója. Felesége a Miskolc-Alsóvárosi Egyházközség lelkésze volt, az ő nyugdíjba vonulásáig maga is aktívan szolgált a gyülekezetben.

Személyesen – másokkal együtt – én is sokat köszönhetek Szathmáry Sándornak. A ’90-es évek elején Jürgen Moltmann professzor magyarországi előadókörútja során felkért, kísérjem a reménység teológusát, pataki előadását tolmácsolhattam is. Akkoriban miskolci lakásukon vidám órákat töltöttünk együtt. Ennek a találkozásnak köszönhetően Michael Welker heidelbergi professzornál tölthettem három évet, Moltmann és Welker Szentlélek-tanának összehasonlítását témául választott doktori tanulmányokkal.  Nem rajta múlott, hogy a Zsinat Tanulmányi Osztályán korábban vállalt tudományos munkálkodásom a heidelbergi egyetemi tanácstól kapott támogató javaslat ellenére, és a Debrecen-Heidelberg-Princeton pneumatológiai kutatóhíd létrehozására irányuló tervezet nem valósulhatott meg. Az is rendkívüli pillanat volt, amikor elmondtam: 16 évesen éltem át Jézus Krisztus életre, örök életre szóló elhívását. Fellelkesülve mondta: ő is 16 évesen találkozott az Úrral. 1990. május 28-án Párjával, Magdival meglátogattak. Családi naplónkba ezt írta: „Lelki életünk, teológiai problémák, családi kérdéseink egész sorát vettük rendre éjfélig. Az volt a jó ebben, hogy éreztük, barátok vagyunk és szívünket, érzéseinket nyitottuk meg egymás előtt. A barátság drága ajándék. Jézus mondta: Ti az én barátaim vagytok. – Egész titkát, Lelkét megosztotta velünk. Mint az Ő barátai, találunk ezen a földön ajándékaként barátokat, akikkel megosztjuk lelkünket. Ha jót akarok kívánni magamnak és Nektek, ezt kívánom: barátságunk legyen Krisztusban tartós”.

[[paginate]]

Földi hatalmasságok próbálták ezt olykor megakasztani. Lehet átmeneti sikerük, de a Hatalmas színe előtt a Krisztusban megszentelt barátságok örökké tartanak – ad multos annos és ad aeternitatem. Ennek a Heidelbergi Kátéban is visszhangzó bizonyosságunknak az élő Ige az alapja: „Akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (2Kor 5,15).

Dr. Szathmáry Sándor Isten akaratából nem csak lelkipásztor volt, tudós, örvendező, mindenek között és ellenére is a Hatalmas színe előtt megálló ember, coram Deo etikával, hanem az is marad, jelen van az emlékező szívekben – családjában, egyházunkban, itthon és külhonban. Sőt: lássunk csodát, a Mesterséges Intelligencia közlése szerint digitális jelenlétét is megvalósítja ez a róla megabájtokat közlő gépi agytröszt. Arra ugyan csak az emberi, természetes intelligencia, lelkünk belső memóriája emlékeztet, hogy – Kocsis Attila megfogalmazásában – „őt a szellem és a viselkedés eleganciája jellemezte”. Lelkészköri fiatalabb szolgatársként mások nevében is így emlékezik: „tudtuk, hogy minőséget kapunk, mert professzor úr mindig prémium minőséget képviselt mindig és mindenben: klasszikus eleganciájában, a teázások méltóságában, választékos beszédében, a kiadott könyvek igényes megjelenésében”. Az emberi memória és a mesterséges is harmonizál abban, hogy kiemelik: Krisztushoz vonzó, önmagán túlmutató ember volt, aki az egyház hívő népének építésére megvalósította és éveken át megjelentette a népi pietas postmoderna táplálására naptár sorozatait. Ahogyan fogalmazott: „az ember egy napra elegendő lelki táplálékot kaphat belőle”. Bizonyára a német nyelvterületen elterjedt képekben, gondolatokban, Igékben gazdag kiadványok ösztönözték őt ebben, aminek ötezer példányban jelentek meg kötetei: az Örömnaptár, a Szeretetnaptár, a Reménységnaptár, a Szivárványnaptár, a Zsoltárnaptár, az Életnaptár. Krisztushoz tudott vonzani, mindig túlmutatva önmagán, Megváltó Urára. Ezért volt jó vele beszélgetni, előadásait hallgatni. Személyisége titkát, a „szathmárys esszenciát” még a gépi intelligencia is megragadta: „Szathmáry professzor hite, tudása és tanítása az öröm és a remény hirdetésén keresztül inspirálta a generációkat. Ezért öröksége a jövő keresztyén közösségeinek is tanulságos. Gondolatai segítenek megérteni, hogy a hit nem filozófia, hanem élő valóság, amely folyamatosan formálja a közösséget, az egyházat, és a hívők életét”. Az életében és az emlékezetünkben. Ezért a hiteles példaadásért, élete gazdag tanítása köszöneteként született meg e hommage, tiszteletadó írás. Mindenért Soli Deo Gloria!

Békefy Lajos