Rejtőzködő város lenne Jeruzsálem? Hát… ami igaz, az igaz: tele van vele az írott és sugárzott sajtó, sajnos ritkán jó értelemben, hiszen ellentétek feszülnek és harcok dúlnak nem csak a városban, hanem egész Izraelben. Kőszeghy Miklós nyilván azt akarja mondani, hogy most egy olyan város történetét mutatja be, amit nem ismerünk, vagy még inkább: nem ismerjük Jeruzsálem történetének derekas részét. Ebben pedig alighanem igaza van! Jeruzsálemet folyamatosan kutatják régészek, történészek, teológusok – és ennek eredményeként mindig jelennek meg új adatok, amelyek aztán a történeti képet akár teljesen át is rajzolhatják. Egy áttekintés mindenképpen indokolt.

A szerző a kronológiai rend mellett döntött, amikor a könyv felosztását meghatározta. Ez az olvasó szempontjából mindenképpen könnyebbség, hiszen így a történelmi rekonstrukciós kísérleteket is jobban értheti, ill. a város képének változásait is tudja mihez kötni. Ugyanakkor azonban ennek az az ára, hogy a bemutatás nem a legkönnyebbtől a nehezebbekig tart – hiszen éppen az első fejezet rendkívül bizonytalan eredményeket kénytelen összegezni: Jeruzsálem a kánaáni város, tehát az Izrael letelepedése előtti idők bemutatása nem könnyű. Az ábrázolás azonban így is sokat mondó, hiszen a rendelkezésre álló forrásokról számol be: elsődlegesen az Amárna-levelek információi jönnek számításba, aztán egy sor topográfiai adat, s csupán néhány régészeti emlék, amelyekből következtetni lehet arra, hogy Jeruzsálem ősidőktől fogva lakott hely volt, s a késő bronzkorban önálló városállamként, a térségre jellemző királyság államformában létezett. Az bizonyos, hogy Palesztinának nem volt ekkor még meghatározó települése – Sikem, Megiddó jóval fontosabb és nagyobb város volt.

[[paginate]]

Az érdeklődés nyilván megnövekszik a következő fejezetben: az izraelita Jeruzsálem leírásakor. Persze, a történeti bizonyosságtól még itt is nagyon távol állunk, hiszen Dávid koráról sok egyebet nem tudunk, mint ami a Bibliában le van írva; az pedig igencsak magyarázatra szorul. Ebből a korból a könyv nem is tárgyal egyebet, mint Jeruzsálem elfoglalását, ill. Dávid építkezéseit – ezekből következtethetünk arra, hogy a város hogyan is nézett ki Dávid korában. Salamon esetében a templom és a palota építésének nagy pontosságra igyekvő leírása ad képet. A szerző összehasonlítása az ókori keleti architektúrával kifejezetten jót tesz a könyvnek: szinte már szemünk előtt láthatjuk a IX. századi Jeruzsálemet; az óvatosság azonban itt is ajánlott. A Salamon utáni Jeruzsálem leírásában főként a történeti események kiértékelését olvashatjuk, amit Kőszeghy stílusa élvezetessé tesz – csupán egy exkurzus mutatja, hogy van ám probléma itt is: az izraeli királyok kronológiájánál a cím is figyelmeztet, hogy „csak igazán elszántaknak” ajánlja fejtegetéseit. Ezzel együtt szerencsésnek mondhatjuk magunkat: ezt a tényleg nehéz kérdést is olyan szerző tárgyalja, akinek stílusa kifejezetten jól emészthető, élvezetes, és még a legbonyolultabb problémákat is érthetően ábrázolja.

A Kr.e. 7. és 6. század bemutatásánál tényleg a „nagy Kőszeghy” csillog: a korból már viszonylag sok felirat és régészeti emlék maradt fenn, amelyeknek a szerző évtizedek óta első vonalbeli kutatója. A leírtak nem csak érdekes történeti emlékeket tárnak elénk, hanem a történeti rekonstrukció néhol kifejezetten komplex feladatát is az olvasó szeme elé varázsolják. Talán a legszebben itt is egy exkurzus mutatja be mindezt: „Miért éppen Manassé?” címmel olvasunk arról, hogy a Királyok könyvei miért ezt a királyt mutatják be olyan negatív módon, hogy szinte a rossz megtestesülésének tűnhet szemünkben. A történeti kiértékelés ugyanakkor mindezt nem cáfolja ugyan, de indokoltnak sem állítja be. Nyilván a későbbi jósiási reform háttereként értelmezendő, ha a mélypontot is ábrázolja a bibliai történetírás! Az olvasó itt hálás lehet nem csak a történeti ábrázolásért, hanem a bibliai szövegek értelmezésének bemutatásáért.

A babiloni fogság után, majd a hellénista korban szépen ábrázolja a könyv, hogy egy elhagyott, majd szerényen újra benépesített városból hogyan lesz ismét centrum – első sorban persze vallási centrum, de valóban: Palesztina területén legjelentősebb város. Jeruzsálem története ui. ezután se lett könnyebb, s az egymást váltó világbirodalmak önkényuralmának játékszerévé válhatott a szent város; mégis folyton nőtt jelentősége. Itt arra hadd hívom fel a figyelmet, hogy ha valaki az egyre gazdagabb írásos emlékeket áttekinteni akarja (főként a Hasmóneus-kor tűnik eseményekben rendkívül zavarosnak), bizony alámerülhet az adatok áradatában.

[[paginate]]

Kőszeghy könyvével a kezünkben biztos vezérfonal mellett végezhetjük el az áttekintést! Természetes, hogy a könyv ismét tartalmaz exkurzust Jézus jeruzsálemi szerepléséről is, hangsúlyozva, hogy a történeti rekonstrukció itt nagyon nehéz kérdés, viszont az evangéliumi leírások alapján jó elképzelésünk lehet az események helyrajzáról. Akit a Biblia érdekel, ezt is bizonnyal érdeklődéssel fogja olvasni!

Annál kevesebbet hallottunk a Jézus utáni, főként pedig a zsidó háborút követő történelemről. Ha jól látom, a szerzőnek sem ez volt a hangsúlyos, egyszerűen szakmailag elengedhetetlennek tartotta, hogy legalább a megemlítés szintjén a muszlim városról, majd a keresztesekről ne szóljon. Jól tette! Hiszen ha valaki most megáll a szent város kapujában, látnia kell azt is, hogy több mint három évezred folyamatosságában kell szemlélnie a látnivalókat – nem egy átlag városnézés a feladat!

A könyvet részletes bibliográfia és értékes függelék zárja; ez utóbbi az izraeli királyok, az asszír és babiloni uralkodók, a hellénista királyok, ill. a római helytartók listája zárja. Mindez a könyv használhatóságát nagyban előmozdítja. S hogy valami kritikát is mondjunk: a jelen sorok írója talán joggal várta volna el, hogy a szerző ne csupán a nemzetközi irodalmat idézze olyan nagy szakértelemmel, hanem a magyar nyelvű irodalomban is eligazítást adjon – erre minden képessége megvan! Jelenleg mindez kimerült a puszta utalásban, de reménységünk van afelől, hogy a jövőben majd megtörténik.

Összességében azt mondhatjuk, hogy nem csak a Martin Opitz Kiadó neve hangzik németül, hanem a könyv színvonala is nemzetközinek nevezhető. Szerencsések vagyunk, hogy olyan szakember írt könyvet, aki ókortudós, ugyanakkor a bibliai írásmagyarázatban is jártas – ritka, ám annál értékesebb konstelláció ez! Ugyanezt mondhatjuk a szakmai tartalom és az élvezetes stílus kettősségéről is, hiszen a szakirodalom zsargonja igen távol áll a köznapi szóhasználattól, s a szerző jó érzékkel oldja fel ezt az ellentmondást. Ahogy ezek az utalások is tartalmazzák: magyar olvasónak írni sokszor a skylla és kharybdis közötti lavírozáshoz hasonlító feladat. Ha valaki ezt a feladatot ellátja (s közben a salto mortale elmarad), akkor azért különösen is hálásak lehetünk – ha mással nem, hát azzal, hogy megvásároljuk és elolvassuk a könyvet!

Karasszon István