Szamborovszkyné Nagy Ibolya: Nagybereg krónikája. Ahogy a viharos 20. század pusztítása után fennmaradt források feltárni engedték, az Úrnak 2024. évében befejezve | Szamborovszkyné Nagy Ibolya (szerk.): Jubileumi évkönyv a Nagyberegi Református Líceum fennállásának 30. évfordulójára
Színház a mozivásznon, Oscar-díjas rendező a londoni Nemzetiben, sztárparádés szereposztás szerepcserével – mindez egy tizenöt éves előadásban, amelynek a mai napig világszerte megvan a közönsége. Újranéztük a modern kor Prométheusz-legendáját, a Mary Shelley rémregényéből készült Frankensteint a National Theatre előadásában – ezúttal a kanapénk kényelméből.
Az alábbi beszélgetés abból eredt, hogy mindhárom fiunk informatikus. Meglett emberek negyvenes éveikben: a gimnáziumban ezt a „nyelvet” még újdonságként tanulták. Kamaszkoruk óta szeretik, mint mi valamikor az indián-regényeket. Az egyetemen felső fokon mélyedtek el benne - jómagam viszont messze ötvenen túl tanultam meg email-ezni, szöveget szerkeszteni, számlákat otthonról intézni, honlapomat kezelni – de ma sem vagyok úgy otthon a digitális világban, mint ők. Van köztük program-fejlesztő, céges mennyiségű adathalmaz „felhőbe” telepítésének szakembere, s olyan is, aki előadásokat tart vállalkozóknak a Mesterséges Intelligencia (AI) lényegéről és cégfejlesztési használhatóságáról. Amit magam e világról egyáltalán tudok, azt tőlük tanultam - nemrég még az AI-t is ők telepítették laptopomra.Az alábbi szöveg egy – részemről tapogatózónak indult – beszélgetés leirata, amit a Mesterséges Intelligenciával folytattam. Sok megalapozatlan gondolat kering az Artificial Intelligence (AI) felől pro és kontra – itt „első kézből” tanulmányozhatjuk természetét, akár hívő szemmel is. Kezdetként egy lexikális kérdést tettem föl számára – amiből azonban egy magamnak is meglepő beszélgetés kerekedett.
Ravasz Boriska dolgozatát 1935-ben adták ki Budapesten, a dolgozatot a Magyar Királyi Pázmány Péter Egyetemen védte meg, ahol korábban, 1932-ben latin-történelem szakos tanári oklevelet szerzett....