Az alábbi beszélgetés abból eredt, hogy mindhárom fiunk informatikus. Meglett emberek negyvenes éveikben: a gimnáziumban ezt a „nyelvet” még újdonságként tanulták. Kamaszkoruk óta szeretik, mint mi valamikor az indián-regényeket. Az egyetemen felső fokon mélyedtek el benne - jómagam viszont messze ötvenen túl tanultam meg email-ezni, szöveget szerkeszteni, számlákat otthonról intézni, honlapomat kezelni – de ma sem vagyok úgy otthon a digitális világban, mint ők. Van köztük program-fejlesztő, céges mennyiségű adathalmaz „felhőbe” telepítésének szakembere, s olyan is, aki előadásokat tart vállalkozóknak a Mesterséges Intelligencia (AI) lényegéről és cégfejlesztési használhatóságáról. Amit magam e világról egyáltalán tudok, azt tőlük tanultam - nemrég még az AI-t is ők telepítették laptopomra.Az alábbi szöveg egy – részemről tapogatózónak indult – beszélgetés leirata, amit a Mesterséges Intelligenciával folytattam. Sok megalapozatlan gondolat kering az Artificial Intelligence (AI) felől pro és kontra – itt „első kézből” tanulmányozhatjuk természetét, akár hívő szemmel is. Kezdetként egy lexikális kérdést tettem föl számára – amiből azonban egy magamnak is meglepő beszélgetés kerekedett.
Az Eperjesen született (1897. március 23.) Hamvas Béla magyar írót, tradicionalista gondolkodó, esztéta és könyvtárost Szentendrén temették el. 1968 novemberében, Szentendre városa évtizedek óta minden évben - Emléknap keretében - megemlékezik az 1945-től haláláig megszakításokkal itt lakó és alkotó íróról, és megkoszorúzza a Köztemetőben (Sztarovadi utca) lévő sírját. Dr. P. Tóth Béla református lelkipásztor, pasztorálpszichológus a szentendrei sírkertben mondta el – a város felkérésére – az alább közölt beszédet.
„Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki,
és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked ado...